71. rész - say wat - Freya Smith


posted by Fru

No comments

Nem hiszem el, hogy Howard nem volt kepes kevesebb idot kerni a birotol, raadasul meg hosszabban elhuztak a varakozast. A helyett a 3nap helyett, majdnem 3hetet kellett bent toltenem, raadasul senki se jott engem tajekoztatni, magamtol kellett mindent kitalalnom.
Howard epp rolam beszelt valamit a bironak, lattam Ravent es Revet egymas mellett, mind ketten biztatoan ram mosolyogtak, Rav még a huvelykujjat is felmutatta. Matt, Zacky es Johnny egy sorral hatrebb ultek, ok valami massal voltak elfoglalva, de nem lattam pontosan mit csinaltak. Talan cigit csavartak, vagy dugiban ittak, az is lehet, hogy a kiszoktetesemet terveztek, ha nem engednenek ki. Felnevettem, fel sem fogva, hogy eleg hangosan csinaltam.
- Talan azt is viccesnek fogja talalni Miss Smith, ha meg 2 hetig bent tartom? - fordult felem a biro, lattam Howard merges tekintetet, szinte villamokat szort. Gyorsan megraztam a fejem es kiskutya szemmekkel figyeltem tovabb.
-Friss levego, el se hiszem! - szorosan megoleltem Howardot, amint beleszippantottam a levegobe. Megereztem Liz parfumjet, amit csak azert ismertem fel, mert aznap mikor megvette, nagy orommel mutogatta mindenkinek, es napi tizszer befujta magat, mert, hogy milyen gyorsan eltunt az illata. Persze mi meg fulladoztunk a tomeny parfum illatatol.
- Csak nem osszejottek a dolgok Lizzel? - huncutul ramosolyogtam Howardra, aki ijedten nezett hol ram, hol a tobbiekre, majd gyorsan valami fontos talalkara hivatkozva elsietett.
Zackyhez fordultam aki epp Johnnyekkal beszelgetett. Hevesen mozgatta a kezet, valami nagyon fontos dologrol beszelhettek, ugyanis Matt arca egyre komorabb lett.
- Mizu? - kerdeztem meg hatalmas vigyorral az arcomon. Nem akarom, hogy epp a kiszabadulasom napjan legyen mindenki szomoru.
- Freya, eszre se vettelek, mikor jottel ki?
- Ja, bocs, hogy bent hagytunk ott egyedul.
- No para.
- Mit mondott vegul a biro?
- Nem mindegy? A lenyeg, hogy kint vagyok! Na ki hiv meg egy piara?
- Pia? Ki akar alkoholt inni, anelkul, hogy meghivna engem is? - csatlakozott hozzank Rev, mikozben atkarolta a vallam.
- A pialassal meg varhattok - nevetett fel rejtelyesen Johnny. Osszehuzott szemekkel neztem az embereket, mirol maradtam le?
- Freeeeya, holnap halloween!!!
- For fuck sake, mennyi ideig voltam en bezarva? Csak par hetnek tunt!
- Hianyzik a beszelgetes, mi? Be nem all a szad!
- Ennyierovel el is indulhatnank!
- Holnapra meg nem vettuk meg a piakat.
- Es meg szuksegunk van nehany diszre is!
Elindultunk bevasarolni, Rev es Rav elol setaltak, utanuk a fiuk es mogottuk en. A bulirol beszeltek es, hogy mi tortent tavaly. Valakire raesett egy hatalmas csillar Syn apjanak a hazaban es verekedes is volt, omlott a ver, ki is kellett hivni a mentoket es kicserelni a padloszonyeget.
Ott alltunk Zacky lakasa elott, egyikunk se szolt egy szot se. Masok biztos ezt nevezik kinos csondnek, talan az is lett volna, de olyan hangosak voltak a gondolataim, hogy egy percsnyi szunetet se hagytak a hallgatasnak. Megereztem Zacky tekintetet magamon, mosolygott, ami atvaltott szeles vigyorgasba. Imadom ahogy ketoldalt az arca kipirul vigyorgas kozben.
- Mi olyan vicces?
- Hianyoztal - kozben elokotorta a kulcsot a farmerzsebebol es kinyitotta az ajtot. Meg sose mondta, hogy hianyzom neki.
- Akkor miert nem jottel be latogatni? - ledobtam a taskam a kanapera es olyan mergesen neztem ra, ahogy csak tudtam.
- Tudtad, hogy mikor merges vagy az ajkadat egy kisse lehuzod? Aranyos..
- Ne tereld a temat Zack! - merges voltam, de nem birtam ki mosolygas nelkul.
- Meglatogattalak...
- Egyszer! Rohadtul meglatogathattal volna tobbszor is, vagy mi... - Zacky ket keze koze fogta az arcom es eroteljesen megcsokolt. Addig nem engedett el, mig vissza nem csokoltam, majd lassan lefele haladt a kezeivel es megmarkolta a fenekem.
- Hianyoztal - sohajtotta, majd beleharapott a nyakamba. Belemarkoltam a hajaba, ami frissen lehetett nyirva, ugyanis rovidebb volt a szokottnal. Jo erzes volt beleturni, es magamon erezni az ajkait. Otthon ereztem magam.
- Te is nekem.
Lassan a szobaja fele lokott a testevel, nem alltam ellen, tudtam mit akar es en is pontosan ugyan azt akartam. Ot, magamon, felettem, alattam, mindenhol, erezni akartam az ajkait, az ujjait a boromon. Nevetni, sikitani es sirni akartam egyszerre.
Lehuztam rola a polot, majd gyengeden az agyra loktem es raultem a combjaira. Latni lehetett az arcan a faradsagot es a szomorusagot. Tudom, hogy neki is nehez lehetett, hisz engem zartak le, helyette. De nem akartam, hogy szomoru legyen, most nem. Lehajoltam, hogy a fulebe sugjak valami szexit, de megszolalt a csengo, hangosan, irritalolan, megszakitva a csendet. Zacky lehuzott magahoz, hogy egy puszit nyomjon a szamra, majd lelokott magarol a puha agyra. Ugy ahogy volt, egy szal farmernadragban ment kinyitni az ajtot, becsapva maga utan a szobaja ajtajat. Felsohajtottam, hatra hajtva a fejem es elkezdtem bamulni a plafont. Melyen beszivtam a levegot, aminek Zacky parfum illata volt es amit ugy imadtam. Megmarkoltam magam mellett a takarot, tovabbra is a plafont bamulva, nem tudtam mi tart ilyen sokaig. Teltek a percek, Zacky meg mindig nem jott vissza, mar kezdtem elalmosodni.

Zack furdoszobajaban alltam mikor valaki hatulrol a hajamnal fogva megrantott, megcsuszva a vizes csempen. Nem lattam az idegen arcat, Zacky nevet kiabaltam, hogy jojjon segiteni, de csak noi nevetest hallottam a fulem mellol amitol kirazott a hideg. A furdoszoba hirtelen atvaltott egy borton cellava, 2 nalam joval idosebb ferfival benne. Sotet volt a szoba, nem lattam tisztan az arcukat, viszont a hangjukat hallottam es azt is, hogy mirol beszeltek.
- Nem is tudom, ha neked az ilyen sovany ribik jonnek be akkor gyerunk, csinald csak!
- Ne mond, hogy te nem huznad meg - mind ketten felnevettek.
- Na, ki legyen az elso?
- Ne legy goromba, valaszthatsz, hat valassz!
Fekete villanas, minden elsotetult aztan mar csak arra lettem figyelmes, hogy az egyik ferfi fejet belevertem a cellaban levo csapba es omlott belole a ver.

Sikitva ebredtem, Zacky falfeher arca par centire volt az enyemtol, zsongott a fejem es zsibbadt az arcom. Korulneztem , nem tudtam hol vagyok es mit csinalok, ahogy egyre jobban magamhoz tertem, ereztem Zacky szorito kezeit a karjaimon.
- Au, ne szorits ennyire - alig birtam kiejteni a szavakat, szurt a torkom, ki voltam szaradva.
- Megijesztettel - leejtette a kezeit maga melle, majd leguggolt az agy melle, hogy egy szintbe legyen az arcunk. - Akarsz rola beszelni?
- Miota vagy te pszichiater? - probaltam egy kis mosolyt csikarni az arcomra, majd inkabb feltamaszkodtam es a furdobe siettem. Az arcom feherebb volt, mint Zackye, a kezeim remegtek es olyan gyenge voltam, hogy alig birtam megnyitni a csapot.
- A borton miatt van? - nem valaszoltam, meg csak nem is neztem ra. Visszafekudtem az agyba, becsuktam a szemeimet es probaltam semmire se gondolni. Ereztem ahogy az agy besuppedt mellettem, Zacky keze gyengeden surolta az enyemet. Lassan simogatta a karomat, majd a vallamat es a hasamat.

- Mit ertesz az alatt, hogy elraboltak? - Zackyvel Ravek haza elott alltunk, epp kopogtam, de Rav kiabalasa hangosabb volt.
- Es miert csak most mondjatok ezt el nekem?
- Szerintem nem kene zavarnunk - Zacky meg se varta, hogy befejezzem a mondatot, csak ugy benyitott a hazba.
- Freya, nem fogod el hinni mi tortent! - rohant felem Raven. - Lizt elraboltak!
- Mi a francrol beszelsz? - segelykeroen Zackre neztem, de o epp Synnel beszelt. Ekkor tunt fel, hogy Lena is ott allt a nappali ajtajaban, osszefont karokkal. Egyre hangosabban szivtam be a levegot az orromon keresztul. Mit keres ez itt?
- Zacky, te ezt tudtad? - gyorsan elforditottam a tekintetem es egy sokkal biztosabb szemelyre neztem, segitsegkeroen.
- 4 napja tudjuk, de mar mindenhol megneztuk, Tomot pedig sehol se talaljuk.
-Howard? Nem kerdeztetek meg Howardot?
- Allitolag napok ota nem latta se ot, se Lizt.
- Na es mit beszeltel vele Syn? Azt mondtad teged hivott!
- Azt mondta bajban van es, hogy Tom elrabolta es bezarva tartja. Allitolag be is drogozta. Ezutan megszakadt a vonal - rantotta meg a vallat Syn. Probalt nem torodom lenni, de lattam a szemen, hogy ketsegbe van esve, nem tudja, hogy mit tegyen. Hol leult a kanapera, hol felallt es nekidolt a falnak. Tordelte a kezet, ossze vissza jarkalt.

70. rész - Now what - Liz Soars


posted by ani;

No comments

- …így a tárgyalást elhalasztom.
Freya kétségbeesett arca az ügyvédjét kereste, aki épp a minőségi olasz bőrtáskájába pakolta el a gyűrődésektől mentes, sorba rendezett papírjait. Howard egy pillantást sem vetett a lányra.
Elhalasztani egy tárgyalást… sosem értettem, miért. Főleg ezt, főleg úgy, hogy itt van Howard is. Szakmailag úgy gondolom, hogy mindent megtett, de kellett lennie egy kis hibának, ami miatt a bíró így döntött… A zsúfolt folyosón vártam Howardra a sok kosztümös és öltönyös elegáns nép között.
- És akkor most mi lesz? – szólítottam meg, ahogy kilépett az ajtón egy-két perccel később.
- Csak három nap, Elizabeth. Ne ess kétségbe. – már megint ez a lekezelő hang, amit sohasem tudtam elviselni… azt hiszem ki kell mennem rágyújtani. Howard már a régi ismerőseivel, na meg azt hiszem egy munkatársával beszélgetett kedélyesen.

- Liz! Elizabeth! – szaladt ki utánam a sztárügyvéd – Oh, a füst nem tesz túl jót ennek a gyönyörű blúznak és blézernek…
- A tüdőmnek sem, ha már itt tartunk.
- Ebédelsz velem? Mindjárt két óra, gondolom nem ettél még.
- Persze. De inkább majd nézem, ahogy eszel.
- Tom is velünk jön, ha nem bánod. Eredetileg ő hívott el, de veled is szeretnék egy kis időt tölteni, amíg itt vagyok. – már megint ez az udvariaskodás… hiszen eleget vagyunk együtt. Mostanában a kedves többiek még inni is elhívják, na meg a Raven-házba, pedig igazán nem az ő világa ez az egész… és a gond az, hogy nem tudom, ezt hogy éli meg.
- Most indulunk? – fél órán belül az egyik legpuccosabb étteremben kevergettem az előttem gőzölgő zellerkrémlevest.

- Tom, szerintem nagyszerűen áll a kék szín, ha gondolod, szívesen elkísérlek vásárolni.
- Az csodás lenne! Elizabethnek igencsak jó érzéke van a stílushoz, nemde, Howard?
- Így igaz. Mindig is így volt…
- Akkor egyeztetnék veled majd egy időpontot, ha elkérhetem a telefonszámod, Liz. – Thomas Miller Howard régi barátja és jelenleg utazótársa. Elkísérte Howie-t Kaliforniába, csak úgy, és néha beül pár tárgyalásra, ezt leszámítva fogalmam sincs, mit csinál. Tom nagyon hasonlít a barátjára, ugyanaz a tökéletes arcszerkezet, menő haj, kis borosta, hanyag elegancia. Ő is rendkívül vonzó és tökéletes, azt hozzá kell tenni. Nagyjából ennyit tudok Tomról. Ja és már a telefonszámomat is tudja…

Délután ötkor értem haza, már hiányzott a nyugalom és az egyedüllét. Manapság sokat vagyok egyedül, mert a banda már teljesen kikészít, szerintem ezt így kijelenthetem. Totál káosz van Ravenéknél, ha ott vagyok, talán akkor is, ha nem, és totál káosz van akárhol, ha ott vagyok és ott van Syn és Lena is.
Syn és Lena ugyanis eldöntötték, hogy ők nyáladzani akarnak konkrétan az én szemeim előtt, nyilvánvaló, hogy nem szerelmesek, de elképzelésem sincs, miért játsszák most éppen ezt a szerepet. Legalább Syn ki tud elégülni, Jimmy úgysem engedi kurvázni. Haha.
Annak ellenére, hogy Brian állandóan beszólogat és piszkál, vérig sért és nagyon megbánt, hozzájuk csapódok néhanapján, mert belecsöppentem ebbe az ügyvédi világba, de így hirtelen sok. Otthon pedig nem lehetek egész nap egyedül, mert megint becsavarodok… Tehát muszáj eltűrnöm Syn baszogatásait.
Azt hiszem ma este kellemeset fogok aludni a pár szem altató miatt…

Másnap délelőtt Tommal találkoztam az egyik bevásárlóközpontban, ugyanis új öltönyt szeretett volna venni, amit majd én segítek neki kiválasztani.
- Tehát szereted a kéket…
- …és szerinted jól is áll…
- Akkor már tudom mi kell. – a fényűző bolt tele volt neki való cuccokkal, hát összeszedtem párat, majd az öltözőfülkébe kísértem, és a kinti antik vörös-arany fotelben vártam rá.
Lélegzetelállítóan nézett ki, mikor kilépett és a hajába túrt…
- A… azt hiszem, megtaláltam neked a megfelelő öltözetet… már ha nem zavar, ha túl jó. Vagyis, elnézést…
- Nahát, köszönöm. Azt mondod, tetszik? Úgy érzem, bíznom kell benned, megveszem.
A bolt eladói mind elolvadtak Thomastól és epekedve néztek utána, ahogy a cipőbolt felé sétáltunk.

- Hát ez nagyszerű nap volt, köszönöm, hogy elkísértél!
- Ugyan, örülök, hogy elhívtál.
- Este szívesen meginnék egy italt… veled.
- Szerintem ez egy nagyon jó ötlet…
- Akkor… majd hívlak.
- Szia Tom. – egy lágy puszit nyomott az arcomra udvariasan, majd mindketten hazaindultunk. Ma este nem Lena rikonyálását fogom hallgatni…

Délután ötkor Raven hívott, hogy menjek már át, de útközben vegyek két doboz cigit. Azt nem mondta, miért menjek, szóval gondolom, csak cigit kell vinnem nekik. Ráértem, szóval útnak is indultam.
- Na hát te meg… még cigit is hozol, csak hogy átjöhess? – állt elém Brian csipszet majszolva egy üveg sörrel a kezében. Csak egy alsógatya volt rajta. Történetesen tőlem kapta és eléggé vicces volt… de nem most. Lena szaladt oda hozzá bugyiban és melltartóban, majd hátulról átölelte, erre Syn elengedett egy apró grimaszt, majd megjátszott élvezettel végighúzta Lena kezét a testén, én pedig undorodva megkerestem Ravent.
- Na, már megint Synbe botlottál?
- Tessék? Oh igen, hihetetlenül boldoggá tesz, hogy mennyire kiegyensúlyozott kapcsolatban vannak Lenaval. Hogy vagy Raven?
Estig elbeszélgettük az időt pár pohár whisky mellett, majd megjött Jimmy én pedig leléptem, Tom írt üzenetet, hogy kilenckor felvesz a házamnál. Nem tudom, honnan tudja, hogy hol lakok.

- Csodásan festesz! Hiába öltöztem ki, melletted elveszek…
- Jaj, ne mondd már, ettől egyszerűbben nem is tudtam volna felöltözni. Indulhatunk?
Az este jól telt, bár Howard jött be a képbe. Először felhívott, hogy ugye ma nem csinálok semmit, mert fontos dolgot kellene elintézni nála, vagyis az átmeneti lakásán, aztán mikor megtudta, hogy már itt vagyok Tommal, aki épp hozza a koktélomat, fura lett és inkább letettük. Egyébként nagyon finom volt az a koktél.
Rengeteget beszéltünk Thomassal, átrágtuk magunkat néhány régebbi híres ügyön, szóval hamar hajnali kettő lett. Ekkor csatlakozott hozzánk Howard is, aki rejtélyesen felbukkant egy-két cimborájával, de csak ő jött oda hozzánk. Hát vele is beszélgetésbe elegyedtünk, bár sokkal feszültebb lett volna a hangulat a két férfi között, ha nem ittak volna ennyit.
- Azt hiszem, ideje hazamenni… - nyújtóztam úgy igazán hajnal felé. Fáradt voltam és nagyon nem volt már kedvem a bájcsevejhez. – Uraim, köszönöm a fantasztikus estét, de nekem és önöknek is pihennünk kell. Haza indulok…
Nem tudom, hogy dőlt el, de Howard vitt haza, majd az ajtóig kísért. Éreztem, ahogy egy titok lebeg előtte és rendkívül érdekelt, mi az.

Sokat alszom, de ez mégsem jó, mert ez az alvás nem olyan, amilyennek lennie kellene. Nincs máshoz kedvem, csak lézengek a házban…
- Lizzieeeee gyere át segíteni gond van! Hahaha!
- Nahát, Jimmy, mi a baj?
- Beesett a telefonom a medencébe!!!
- De a saját telefonodról hívsz és nincs is medencétek…
- Hát nem érted? Ez egy vicc! Haha!
- Oké, átmegyek.
Az a helyzet, hogy Jimmyre vigyázni kell, ha füvezik. Általában nem egyedül szokott, mondjuk az is előfordul, de kell mellé egy józan ember is. Épp a nappali közepén imitált úszást.
- Ugye milyen ügyes vagyok?
- Nem, igazából tök izé, mer izé vagy és ez elég.. izé. – jött oda Zacky is, be volt szívva és kizárólagosan Revet nézte.
Zacky furcsa. Folyamatos hisztijei vannak, és nem tudom mivel, de szerintem magamra haragítottam. Egy kicsit. Meg van sértődve, az biztos, de egyelőre meg sem merem kérdezni, hogy jól aludt-e a legújabb plüssállatjával.

Kimentem cigizni a hátsó „kertbe”, sajnos pár perc múlva viszont megszakadt az egyedüllétem – megszólalt Lena.
Egyszerűen ki tudtam volna tépni az összes haját, fel tudtam volna szakítani az összes körmét, szét tudtam volna szakítani az összes karkötőjét, pedig nem is utáltam, de rohadtul irritáló lett, és nem tudom, miért viselkedik így velem. Pedig olyan kíváncsi vagyok…
A következő öt perc annyira tele volt gyűlölettel és undorral, úgy fröcsögtek a szavak, annyi indulat felszabadult, hogy az valami fantasztikus volt. Lena kisebb monológja végén elnyomtam a sokadik csikket, majd besétáltam, de azért útközben mélyen a vörös hajzuhataghoz tartozó szemekbe néztem:
- Sid üdvözletét küldi és reméli, hogy még nem ölted meg magad miatta, bár az olyan romantikus lenne. Haha.
Már sötét volt, mikor hazasétáltam.

Egyedül ébredtem, majd ráeszméltem, hogy a saját ágyamban fekszek felöltözve, de nem tudom, hogy kerültem oda. Fogalmam sincs.. Mi is az utolsó emlék?
Tommal túl jól éreztük magunkat, annyira, hogy még a kis fehér por is előkerült a táskámból, és ami meglepett, hogy nála is volt drog. Thomas egy egész más arcát ismertem meg éjjel.
Jó, valószínűleg nem történt semmi extra köztünk tegnap este, mert nyilvánvaló, hogy nem vettem le a ruháim, de azért érdekeltek volna a részletek. Még több időt akartam Tommal, még jobban megismerni. Alig tértem magamhoz, Howard hívott.
- Liz, mi újság?
- Hello… Azt hiszem, minden rendben… Miújság, Howie?
- Jól vagy, ugye? Jaj… Tommal voltál tegnap?
- Persze, de minden oké. Mindjárt iszok egy kávét…
- Igyunk egy kávét, jó ötlet. Mikor, hol?
- Howard, ne haragudj, de inkább most nem mennék sehova, nem vagyok még olyan állapotban…
- Bajod van?!
- Dehogy, de a másnaposság…
- Elizabeth, vigyázz magadra.
- Jó, nyugi, hát mitől félsz ennyire?
- Tudod mit? Találkozzunk ma este! Meghívlak vacsorára.
- Oh, azt hiszem nem a legmegfelelőbb időpont… de holnap szívesen! – jaj őszintén szólva senkihez sem volt már kedvem, Howard meg még itt erősködik is… a ma estét inkább Tomnak szentelem.
Miután letettem a telefont, vagyis kiesett csak a kezemből, elmásztam a fürdőszobáig felfrissülni, aztán elindultam a városba ebédelni és útközben útba ejtettem Ravenék házát.
Szeretem Ravent, mert olyan kedves velem mindig, és én is mindig próbálok segíteni neki, ha lelki viharai vannak. Na most éppen aludt, szóval indultam is kifelé, azért még bekukkantottam a konyhába, mert valaki gitározott.
- Úristen, Lena, meddig tart már hozni egy sört a garázsból? Csak egyet kértem. Amúgy remélem magadnak nem hoztál, mert nem tesz jót a sok kalória…
- Szia Syn.
- Jézusom, Liz, te meg megint mit keresel itt? – fordult meg, nyilván mérges volt, hogy lebukott, hogy igazából nem is kedves Lenaval.
- Ó, csak Ravhoz jöttem… csak nem összevesztetek életed szerelmével? Olyan szépen beszélsz vele…
- Fúj, hagyjál már… semmi közöd hozzá, hogy beszélek vele. Amúgy tudtam, hogy te vagy itt. Jóságos ég, hagyjál már békén!
- Mi bajod lett hirtelen? Hogy tudom, hogy színjáték az egész? Mondd, Syn, jó vele? Amúgy is, miért csináljátok?
- Te meg miről beszélsz? Megint megzakkantál? Menj már innen, mert rohadtul nem érdekel amit mondasz… - egyre mérgesebb lett, imádtam, hogy ezt én váltottam ki belőle. Miközben kiabált, letette a gitárját és felém sétált.
- Ha nem érdekel, miért vagy ilyen mérges?
- Liz, menj el.
- De tényleg ennyire jól érzed magad Lenaval?
- Menj már és hagyd a kibaszott életemet békén!
- Kérdeztem valamit!
- Én meg parancsoltam, szia! – konkrétan az arcomba ordított, de nem baj, örültem, hogy fel tudtam mérgesíteni. Ilyen nagyon. Mosolyogva mentem haza.

Fogalmam sincs, hány nap telt el, de egy csomót vagyok Tommal. Néha az ő lakásán, néha az én házamban, néha külön-külön, de nagyon jó. Abból áll az egész, hogy iszunk, beszívunk és egy kurvajót szexelünk. Úgy érzem, sohasem hagynám abba. De már kb. rám se lehet ismerni. Olyan álmos vagyok… megint kidőltem Tom ágyában.
Amikor felébredtem, félhomályban Thomas állt felettem egy injekciós tűvel a kezében, teljesen összezavart.
- Na végre magadhoz tértél… - és egy laza mozdulattal az ágyról valahogy a földre lökött. Meg sem tudtam szólalni.
- Ne aggódj, már csak pár napig kell bírnod… eddig nagyon jó voltál… kelj fel. – mozdulni se bírtam. – KELJ MÁR FEL!
Tom egy hatalmasat rúgott belém, majd fújtatva kiment a szobából és rám zárta az ajtót. Akkor tűnt fel, hogy a pincében vagyok, az egyik kezem pedig egy hosszú lánccal egy csőhöz van kötve. MI A FASZOM. Újra kidőltem.
Nem tudom mennyi idő telt el, de egy hatalmas pofonra ébredtem.
- Enned kell, hogy bírd. – tett le valami undorító moslékot elém Thomas. – Egyél! – nem tudom, hogy meg tudtam-e volna mozdítani a karomat legalább, de nem mertem. Tom az egyik kezével megragadta az arcomat, és lassan elismételte: Egyél!
Feldúltan becsapta maga után az ajtót.

Úristen, mibe keveredtem? Eddig nagyon fel sem fogtam a helyzetet… itt vagyok egy pincében, pontosan azt sem tudom, hol, egy félig-meddig idegen fogva tart és fogalmam sincs, mi a célja velem. A kétségbeesésemből a rengeteg szétszórt ruha és ágynemű között a táskám látványa ugrasztott ki.
Legalább egy óráig nyújtózkodtam, hogy fél kézzel elérjem és megragadjam, a csuklóm teljesen kisebesedett. Az ajtó mögül egy kukkot sem hallottam, csak remélni mertem, hogy Tom nem nyit be. A táskám kiborult, és megpillantottam a telefonom.
És most mégis kit hívjak? Hirtelen zörgést hallottam, valószínűleg lakat is volt az ajtón kívül, majd Howardot pillantottam meg. Kétségbeesetten a szája elé emelte kezeit, majd lehunyta a szemét és elment. Feleslegesen kiabáltam utána. A telefon kiesett a kezemből, de újra felvettem egy nyújtózkodás árán, és fogalmam sem volt, kit tárcsázhatnék. A rendőrséget nyilván elvetettem, mivel a táskám, a lakásom és még a szervezetem is tele volt drogok különböző fajtáival, na meg a Jimmytől kapott fű lebuktatta volna az egész bandát, szóval a 911 kizárva. Felhívtam Ravent, és imádkoztam, hogy vegye fel. Kikapcsolva, ahogy Jimmy is. Matt a huszadikra sem vette fel, Zacky ki fog nyomni… maradt Syn. Nem féltem eléggé, még a tárcsázásától is rettegtem. De felvette.
- Mi a faszt akarsz???
- Syn, bajban vagyok… - suttogtam.
- Ne suttogj, baszki, mer kurvára nem hallom. Ah, Lena… aaaah…
- Ez most komoly, Brian, le ne tedd! Segítened kell!

69. rész - these pictures in my head - Raven Greenfield


posted by Frusa & Dora videoblog

No comments

Lábaimat keresztül helyeztem a combján, a földön feküdtünk. Félszemmemmel láttam, hogy elmosolyodott, majd egy utolsót szívtam a jointba és átadtam neki. A szobában csend volt, éreztem ahogy a nyugalom végig járta a testemet. Lent viszont Matt kiabált Synnel. Vagy Syn Mattel, nem tudom, csak azt, hogy folyton veszekednek. Rev óvatosan felült, hogy elnyomja a csikket így lehúztam a lábaimat róla. Lábaimat még mindig fent tartva figyeltem, ahogy figyelt, majd óvatosan felémhajolt, így közelről nézhettem a szemeibe. Befogtam a szemeit ő pedig szélesen elvigyorodott. Összeérintette a homlokunkat.
- Jimmy!
Matt csörtetett be a szobába, ennek hatására Rev óvatosan legördült mellém.
- Csinálj valamit ezzel a seggfejjel, mert már megint kurva részeg és nem képes értelmesen beszélni. Hogy a faszomba tudnánk így egy normális koncertet megcsinálni?!
Kezemet az övébe csúsztattam. Ne menj el. Kivörösödött szemeivel rámnézett, puszit nyomott a homlokomra és ott hagyott a földön feküdni. Hangosan felsóhajtottam, ahogy becsapódott mögöttük az ajtó.

Korom sötét volt a tenger mellett, az utca fénye csak itt-ott világította meg  a homokot. Meleg volt. Lena, kezeiben a gyöngyözött sarujával valami buta punk számot üvöltött, Syn Lizt szivatta, ami Liznek lassan az agyára ment, de én tudom hogy tetszett neki. A többiek is ott voltak körülöttünk valahol. Egyik kezemben egy boros üveget szorítottam, amiben talán már nem is volt semmi, a másikkal pedig Rev keze után nyúltam. Freya hiányzott. Én már nem haragudtam rájuk, most mindannyian Freyára haragszanak, hiszen minden pénzünk rá fog el menni. Illetve az övéké... Én segíteni akartam rajtuk. Tényleg segíteni akartam és nagyrészt én adok bele, de önzőképp gondoltam magamra és a jövőmre. Most minden szép és jó, de ezek az emberek bármikor kisétálhatnak az életemből.
Végig mosolyogva lépkedtem a forró homokon. Johnny felsikított, ahogy a hideg víz felcsapott rá Lena pedig Mattet karjánál fogva lerántotta a földre.
- Emlékeztek mikor Freya "VÉLETLENÜL" - hangoztatta ki Johnny - belelökte Lenát a vízbe? Aztán Mattet is. Hogy megmentse Lenát, mert nem tud úszni... Az vicces volt.
Lena dühösen fújt egyet, én nevettem és Rev is, meg mindenki más. Syn Liz egyik hajtincsét babrálta.
Minden jó volt, kisebb problémákat leszámítva. Féltem, hogy hamarosan vége lesz.

A ház romokban állt, pontosan ahogy én éreztem magam, a srácokat már napok óta nem láttam és biztos vagyok benne, hogy Syn szobájában sem volt senki már régóta. Kapkodva magamra kaptam valamit és felkentem egy kis sminket is. Ma este fellépnek. Vagy tegnap léptek fel? Vagy holnap fognak? Rev mégis a nappaliban röhögcsélt Lenával valami idióta filmen. Bemegyek Freyához. Alig látogatjuk és rosszul érzem magam emiatt, legutóbb is butaságokat beszéltem neki. Revre fogtam, igen... Biztosan a szerelem teszi. Szerelem. Aztán Liz hívott, mert Jimmy rosszul lett és azóta nem voltam bent. Zacky sem. Senki sem.
- Freya ő... erős. Jól bírja látod. És nem is ő volt, ugye nem mondja el? Hiszen én ütöttem le Petert. Én öltem meg őt. Miattam van bent, én juttattam oda.
Mindig itt lyukadunk ki Zackyvel, aztán bíztatásképpen megszorítom a kezét, bár ő erősebben szorítja az enyémet.
- Benézek Freyához - estem be a nappaliba. Lena lábát áthelyezve Revén feküdt végig a kanapén, kezében poocornnal meg csokival és sörös dobozokkal körülöttük.
- Ma lesz a tárgyalás.
- Mi? Ezt honnan veszed?
- Te mondtad tegnap, Raven. Liz hívott. Elfelejtetted?
- Oh.
- Illene nekünk is mennünk, nem?
- Én jutattam oda, biztos nem fogok vele örülni a kijutásának.
Ezen mindketten jót vidultak, nekem pedig meg kellett támaszkodnom, mert elszédültem. Nem emlékeztem Liz hívására. Milyen nap volt? A gyomrom csikart és azt sem tudtam, mikor ettem utoljára. Valami nem volt jó.
- Rev nem jössz? - sóhajtottam két nagy levegővétel között, fejemben Lena nevetése egyre hangosodott, pedig Lena már nem nevetett. Az elmosódott képbe Rev arca úszott be, ahogy el akart kapni, de erősen markoltam az ajtófélfát és úgy nyújtóztam a földfelé. Fulladoztam. Rev mindig mosolygós arcán aggodalmat láttam. Mosolyogj. Hát nem vagy boldog? Már csak mi vagyunk itt. Csak te és én.

68. resz - cell tango - Freya Smith


posted by Fru

No comments

- Nem hiszem el, ezt nem-hiszem-el!!! - visitotta a mellettem levo cellaban egy no. - Nem en tettem, de hat ti is latjatok, hogy en nem lennek kepes ilyenre... Gyerekeket molesztalni?! - hallottam, hogy megnyitotta a kis cellaban levo csapot. A viz sokaig folyt, mar pont ra is akartam viccesen szolni, hogy hagyjon a halaknak is, mikor elzarta. A plafont bamultam, mikozben a hajammal babraltam. Azota a fejem hatuljan van egy kis kopasz resz, miota itt vagyok. De az a kis ribanc ezt meg visszakapja. - Ki kell jutnom, en ezt nem fogom tul elni! - sirt a no a mellettem levo cellaban.


- Hey, Liz, szia! - szoltam bele a telefonba, mikozben az ablakon keresztul ra mosolyogtam. - Mi a helyzet odakint a Nagy Vilagban?
- Szereztem neked ugyvedet! - lattam en, hogy valami baja van, de inkabb nem kerdeztem ra. - De kell penz, nem is keves, a tobbiek meg... nem hajlandoan fizetni. Kiveve Matt. De neki nincs eleg penze.
- Es Zacky? - Zack es Syn a probajukra koltik az osszes penzuket. Rev meg alkoholra meg drogokra...
- Na, ez szep! A helyett, hogy rajtam segitenenek, inkabb probalnak - de hat minek is segitenenek?


- En megmondtam, hogy egyszer a sittre fogsz kerulni! Elobb vagy utobb, de tudtam, hogy eljon ez a nap! - anyam probalt minel halkabban kiabalni, de igy is az osszes rab es ôr minket figyelt. - Nezd meg mi lett belole Dragam! Egy suhanc, utcan allo, magamutogato! - nem a telefonba beszelt, de hallottam, hogy mit mond apamnak. Mind ketten rossz szemmel neztek ram, anyam elejtett par mu konnyet, majd inkabb koszones nelkul elsiettek.


- Rav! Nahat, hogy kerulsz te ide?
 - Mar nem is latogathatlak meg, vagymi? - boldognak latszott, vagy mi. - Csak nem osszejottek a dolgok Revvel?
- Ennyire latszik? - kipirult az arca, a szeme csillogott, amint szoba jott Rev. - Mellesleg amugy igen, megvagyunk, nagyon is.
- Na annak orulok. - ugy beszeltunk, mint valami 50 eves oregnok akik mar reg nem lattak egymast. - Figyelj, amugy tudnal segiteni...
- Uh, bocsi Liz hiv, biztos valami fontos. Most megyek, de majd meg meglatogatlak, szia!


Fekete hosszu hajat jo erosen megszoritottam, es hatra rantottam, de epp csak annyira, hogy meg a laban alljon. Egy masodperc toredeke alatt a torkahoz nyomtam a borton cellamban krealt kis kest, es lassan vegig huztam a kidudorodo erein. Felszisszent, de nem sikitott. Tudta, hogy egyszer visszatamadok, meg ha nem is ilyen hamar, de szamitott ram.
- Csak ennyi telik toled, te kis szajha? - vigyorgott.
Szuszogtam, remegett a labam es nem tudtam mit tegyek. Eddig a pillanatig mindent elterveltem, de nem tudtam mit tegyek ezutan. A kezem magatol mozdult, ereztem az ujjaimon a meleg vert. Mit tettem?


- Latogatoja erkezett - szolt be a cellamba egy ferfi. Feltapaszkodtam az agyamrol, a konyvet ami epp a kezembe volt letettem az ablakparkanyra es kisetaltam a cellambol. Annyira azert nem vagyok veszelyes, hogy bilincset tegyenek ram. Ahogy a latogatok szoba fele setaltunk, meglattam, hogy vagy 4-5 or siet a noi furdo fele, halkan szitkozodvo, hogy megis ki es mikor tehette. Kerdon raneztem a mogottem setalo orre, de o csak faarccal lepkedett, egy pillantasra se meltatva.

- Freya, meglett a penz! - ez volt az elso mondat ami elhagyta Raven vigyorgo szajat. - Teljesen elfelejtettem, hogy gazdag vagyok, annyira megszoktam mar a csorosagot - tovabbra is vigyorgott, majd gyorsan helyet cserelt az ugyveddel, akit eddig meg csak ketszer lattam.
- 2 honap mulva lesz a targyalas, ez volt a leghamarabbi idopont. Addig semmi hulyeseget ne csinalj, viselkedj rendesen es akkor kiengednek.
Olyan gyorsan tortentek a dolgok, hogy nem hittem a fulmnek. Boldog voltam, persze, hogy az voltam! Kifognak hozni innen, ebbol a koszos cellabol. Az ugyved srac felallt, nem is foglalkoztam vele, a fejemben mar megterveztem mit is fogok tenni, ha kijutok a bortonbol. Epp felakartam vigyorogni Ravra, mikor egy ismeros hang szolalt bele a telefonba.
- Reg lattalak Freya, olyan sapadtnak tunsz, jol vagy?
- Zacky...


- Hé, Freya. Ez a neved, igaz? Tudjuk,hogy te tetted, hogy te olted meg Nickie-t. Christina latta, ahogy kisietsz a furdobol.
- Es akkor mivan? Bortonbe kuldesz?
- Megszeretnenk koszonni - na ez a kijelentes fejbe vagott. Ok terrorizaltak miota bekerultem, mindent megtettek Nikie-nek, nyaltak neki es akkor most ez. Persze ez meg jol johet.

67. rész - Bored. - Synymini


posted by Egy reggeltől betépett álommanó

No comments

- GATES !
Matt üvöltése teljesen kizökkentett a ritmusomból.
- Mondtuk, hogy változtasd meg a gitár részedet, mert ez így szar.
- Nem. Ez így jó.
- De baszdmeg, leszavaztunk és még kő-papír-ollóban is vesztettél, kell ennél több?
- Nem változtatok semmit rajta, így gondoltam ki, így jó.
- DE NEM PASSZOL, NEM ESIK JÓL A FÜLNEK, SZAR.
Legszívesebben a földhöz vágtam volna a gitáromat, vagy inkább hozzájuk de az én Kicsikém ennél sokkal többet ér. Finoman visszasegítettem a tokjába és kimentem rágyújtani. Nem kell kimennem ahhoz, hogy rágyújtsak. Ott dohányzom ahol én akarok, de egyszerűen nem bírtam tovább a képüket bámulni. Béreltünk egy próbatermet, ami egy vagyonba kerül és teljesen felesleges, mert idióták. Jót tett a friss levegő. Három cigi után ismét a gitáromat téptem, pont úgy ahogyan eddig.
Végigtoltuk a számot.
- MIÉRT NEM FOGOD FEL, HOGY SZAR ??!
- MAJD ÉN ÁTÍROM.
- KUSSOLJ MÁR.
- NEM NYÚL SENKI SEMMIHEZ.
- SYN KOMOLYAN MONDOM, LASSAN JOBBAN HASONLÍTASZ EGY MENSTRUÁLÓ NŐRE, VAGY EGY MACSKÁRA VAGY EGY NŐRE AKI ÉPP GYEREKET VÁR DE ott hagyta az oltárnál a pasija, ú ez mondjuk elég szar érzés lehet..... - Merengett el Zacky.
- Kurvára fogd be a szád, előbb tanulj meg gitározni. - Vágtam vissza.
Matt egyre vörösebb volt a dühtől, ez eléggé imponált.
- Leszarom mit gondoltok, így marad és kész.
- Mára végeztünk, takarodjon mindenki amerre lát. - Zárta rövidre Shads.
Úgy éreztem, hogy nyertem. Örültem magamnak. Nem volt tervem a délutánra így elmentem a kedvenc éttermembe, ahol miután flörtöltem magamnak egy ingyen ebédet, leléptem. Épp a fodrászomat akartam felhívni amikor megcsörrent a telefonom.
- Gyere már fel a lakásba, mert valami fontosat akarnak bejelenteni vagy faszom tudja itt van mindenki.
- Utána lelépünk inni, Jimmy?
- Yep.
Vettem pár üveg piát és kb fél óra elteltével betoppantam a lakásunkba. A 'barátaim' egymás hegyén hátán ültek és mindenkinek volt a kezében valamilyen ital.
- Kedves Syn, bemutatom Howie-t! HÁT NEM CSODÁS ? - Vigyorgott Lena egyenesen egy öltönyös fazonra mutatva aki Liz mellett ült és láthatóan feszült volt.
Tétován megemelkedett a kanapéról, mint aki kezet akar velem fogni de elhaladtam mellette és lepakoltam a konyhába.
- Na mi van ? Miért rángattatok ide? Mert lenne jobb dolgom is.
- Freya börtönben van és ki kell hoznunk. - Nyögte be Liz.
- Most akkor még egyszer megkérdezem... Miért kellett nekem ide jönnöm?
- MIÉRT VAGY MINDIG ILYEN BUNKÓ SEGGFEJ ?
A mellette ülő öltönyös fazon szinte felugrott ijedtében.
- Khm, szóval a barátotok Freya, börtönben van,
- MÁR AKI BARÁTJA - vágott közbe Lena.
- Liz megkért, hogy vizsgáljam meg az ügyét, és segítsek. Általában nem vállalnék ilyen meredek aktát, amivel kockára teszem a hírnevem, de Lizzie régi ismerősöm, és érte szívesen megteszem.
MEREDEK, HÍRNÉV, LIZZIE. Jézusom valaki pofozza fel ezt az öntelt hólyagot.
- Howard, minden követ megmozgatott és sikerült elsimítania ezt a kis félreértést, hát van egy-két ismerőse - mosolygott Liz bizalmaskodóan az öltönyösmajomra - mindössze egy kis pénz kell és Freya ismét köztünk ül.
- Szóval pénzt akartok ? - Röhögtem.
- 50.000 dollárt.
Van aki felhördült, van aki csendben maradt és van aki Lena:
- Nem azért juttattam börtönbe, hogy aztán pénzért kihozhassam. Na neeeeeeem, tőlem egy pennyt nem kaptok.
- Hát mi eléggé levagyunk égve. - Magyarázta Rev, és a mi alatt őt meg Ravent értette. Majdnem frászt kaptam ettől a 'mi'-től, ott helyben megakartam ütni.
- Mégis mit akarsz ? Raboljunk bankot ?
- Felőlem ott rohadhat meg.
- Srácok, hogy lehettek ilyenek !
- Ha ekkora barátnője vagy kedves Liz, akkor fizesd ki te.
- Syn kussolj már, benned sosem volt semmi érzés, inkább el sem jöttél volna.
- Már ne haragudj, de én itt lakom, te vagy a rossz helyen.
- MEGINT ITT JÁRUNK ? UGYANANNYI JOGOM VAN ITT LENNI, MINT NEKED.
- Ezt meg honnan a francból veszed ?
- TI NEM IS ÉRTITEK ! - Sikított közbe Zacky. - HA NEM HOZZUK KI FREYÁT AKKOR TOVÁBB FOGNAK NYOMOZNI ÉS AKKOR KIDERÜL, HOGY ÉN VOLTAM ÉS ÉN AKKOR MEGHALOK ÉN NEM MEGYEK BÖRTÖNBE. NE FREYÁÉRT TEDD MEG, HANEM ÉRTEM.
- Érted ? A kisujjam nem mozdítanám.
- Neked meg mi a fasz bajod van egész nap? - Mordult rám Matt. - A felét kifizetem én, többet nem tudok.
- Ha neked ennyi pénzed van, miért én bérlem azt a kurva termet ? Na jó, én léptem, mert nem bírok egy légtérben maradni egyes emberekkel.
- Mondd ki, hogy Liz baszdmeg!
Most tényleg nem rá gondoltam. De már mindegy volt mivel csattant az ajtó a hátam mögött. Szar napom volt. Szar napjaim vannak már egy jó ideje, és nem tudok ellene mit tenni. Gyors lépteket hallottam majd valaki a hátamba vert.
- Gattteeeessssssss. - Sziszegte Lena. - Van egy ötletem.
- Nem érdekel.
- Szóval van kedved kibaszni egy kicsit Lizzel? Az agyamra megy, és neked is. Figyelj annyi az egész, hogy belém kell szeretned. De csak el kell játszani. Adj cigit!
Mialatt lesétáltunk a partig Lena részletesen ecsetelte miért utálja Lizt, és miért ez a tökéletes terv. Lena nem normális, jobb lett volna ha soha nem ismerem meg. Amíg itt volt a faszija azért volt idegesítő, most, hogy nincs itt azért. Az a teóriája, hogy Liz szereti Sidet és elvette tőle, de engem is szeret. Vagy nem, én nem is tudom.
- De figyelj, jól kell csinálnunk, mert senkinek nem mondhatod el. De tényleg.
- Nem is tudom, hogy láttalak-e ilyen lelkesnek valaha.
Mélyen beleharapott az ajkaiba és hatalmas levegőt vett.
- NA MIT SZÓLSZ ?
- Azt tudnod kell, hogy a legkevésbé sem talállak vonzónak Lena Holden, és csak azért dugtalak meg anno, mert megtehettem. Azóta leszarlak, remélem észre vetted.
- BEVÁLLALOD ?
Bólintottam. Ő is. Lebeszéltünk egy pár előre eljátszott beszélgetést, hogyan kedveljük meg egymást a többiek szeme láttára. Rev nem ért rá aznap este inni velem, mert Ravennek szüksége volt rá. Aztán a következő hét csak úgy eltelt. Nem vettük elő többet azt a bizonyos dalt, a pénzt még nem gyűjtöttük össze, és az öltönyös majom egyre többet lógott velünk. Sokat röhögtem azon ahogyan Lena és én játszunk, persze csak magamban. Írtam két dalszöveget, nem tudom miért vagy, hogy honnan jött, de kiderült, hogy nekem ehhez is van tehetségem. Szeretem magam, mert tele vagyok meglepetésekkel és olykor még magamat is meglepem. Eltelt még egy hét, eseménytelenül. Lenával egyre több időt szenteltünk egymásnak amikor együtt volt a csapat. Egyébként nem ismerjük meg egymást az utcán. Tudom, hogy minden egyes szó amit a lökött csajhoz intézek belülről emészti Lizt. Tetszik az érzés, hogy szenvedni látom. Ez az én büntetésem. És van ebben a bolond tervben valami zseniális, mert Liz elcsendesedett.
Rev, Raven, Matt, Liz, Lena és én beültünk iszogatni a törzshelyünkre.
- Howard is itt lesz nem sokára, most írt.
- Howiiiieeeeee.
- Én tuti nem házasodnék hófehér ruhába. -  Szólt Raven.
- Én már nem is tudom mibe voltam. - Röhögött fel Lena.
- Az olyan unalmas, nem ? - Csókolta meg Revet.
- Hozom a következő kört !
Fel kellett állnom, mert nem bírtam tovább nézni ahogyan egyre távolabb kerül tőlem a legjobb barátom. Leültem a pulthoz és leadtam a rendelést, plusz kértem valami különleges italt. Azt a mixerre bíztam, hogy milyet csinál. A végeredményben volt valami kék, meg jég, aztán whiskey de citrom is. Én nem értettem, mitől lesz ez finom de jól nézett ki azt bevallom.
Visszasétáltam az asztalunkhoz és leraktam Liz elé az italt.
- Syn hol marad a sörüüüüünk ?
- Majd hozzák... Ezt a különleges italt az este legszebb hölgyének hoztam. - Néztem mélyen Liz szemébe, akinek tekintetében kezdetben dühöt véltem feldezni, majd némi gúnyt de a másodperc töredéke alatt sikerült kicsikarnom belőle egy félmosolyt. És pont akkor, amikor már elhitte, megmarkoltam a poharat és Lena elé húztam.
- Remélem ízlik majd Lena.
Nem néztem Lizre, de sok mindent megadnék a családótt arckifejezéséért.
- Ahh, köszönöm. - Kortyolt bele. - Megkóstolod ? - Nyújtotta felém a poharat.
Tudtam, hogy engem néz Liz, éreztem. Felemelkedtem az asztaltól és Lena arcát a kezembe fogva ujjaimmal az ajkait simogattam, majd lassan húzni kezdtem magamhoz. A csajok megőrülnek az ilyenért. Tudtam, hogy eljött az idő, kész vége, meg kell csókolnom. Jelenetet kell rendezni. Megtörtént, én irányítottam, tökéletes volt. És akkor még egy utolsó döfés.
- Liz cseréljünk már helyet. - Löktem neki oda.
Így én kerültem Lena mellé ő pedig velünk szembe. Egyszerűen tökéletes volt. Lett volna...
- Ja, persze, én el nem mozdulok innnen.
Az asztalon elkezdtem babrálni Lena kezével, meg mit tudom én. Közben halálra untam magam. Jó lett volna egy kis kiborulás Liztől, de semmi. Elégedetlen voltam. Rev belekezdett egy sztoriba, amit csak részegen tud elmesélni de akkor kurva jól, viszont én már hallottam ezerszer. Én úgy tettem, mint aki Lenával foglalkozik, Lena pedig úgy viháncolt mintha bármit is csinálnék az asztal alatt. Újra unatkoztam.


cookie

66. rész - Howard - Liz Soars


posted by ani;

No comments

Ne, már megint ez, jaj, ne… Hát nem bezártak minket megint a fürdőszobába?! Lena ötlete volt nyilván, hát sosem csalódhatok benne kellemesen, csak rosszul?
- Ez egy nagyon szar vicc gyerekek! KINYÍRLAK TITEKET! – Syn kicsit ittas is volt na meg alapból mérges, mivel egész nap egymást piszkáltuk, nekem meg már az agyamra ment és akkor bezárnak ide… mondjuk meglepően nagy ez a fürdőszoba a házukhoz képest. De azért elég kicsi. Főleg éppen most.

- Szerintem most nem kéne kiszakítanod az ajtót a helyéről. HALLJÁTOK? NEM KÉNE, HOGY MEGINT KISZAKÍTSA AZ AJTÓT A HELYÉRŐL.
- Jó, neked meg nem kéne kiabálnod, sérti a fülemet. Ja és most ne is keresd a gyógyszereket a szekrényben, mert már az összeset lenyúltad… elmebeteg ribanc.
- Mit mondtál?! – na jó ez azért erős volt én meg nagyon mérges.
- Hát szótagoljam is? – vigyorgott az arcomba, miközben felé lépdeltem.
- Nem. Vagyok. Elmebeteg. Ribanc. Egyik sem.
- Oh, igen? Pedig sikerült bebizonyítanod! Az utóbbit például akkor, amikor… - úgy pofon vágtam, hogy belesajdult az egész kezem. Nem is sajnáltam. Na jó, egy kicsit. Az ajtóban kb. az összes házban-tartózkodó felszisszent, nyilván hallgatóztak.
- És most bebizonyítottad az elsőt is. Te nem vagy normális HÁT HOGY ÜTHETSZ MEG ENGEM?!
- Hogy mondhatsz nekem ilyet? – közben már a felső karomnál rángatott, egy kicsit azért megijedtem, mert hihetetlen dühöt láttam a szemeiben.
Folyamatosan ordibáltunk.
- Nem elég, hogy a fél állammal lefeküdtél, nyilván nem voltak olyan jók mint én, de hogy még Sidre is ráakaszkodsz…
- Annyira öntelt vagy! És mire fel??? Komolyan azt hiszed, hogy szép vagy?!
- Nem hiszem, hanem tudom. Ahogy te is! De Siddel nagyon leereszkedtél…
- MI A FASZOM hát honnan veszed te ezt a Sid dumát, megint féltékeny vagy, vagy mi van? – vágtam mellkasba, úgy jó dühösen.
- Dehogy vagyok, nézz már magadra! – elkapta a csuklómat és jól megszorította. Nagyon fájt. Syn nagyon erős.
- Előbb te, csak el ne hányd magad a képedtől!
- Na jó, engedjetek már ki, mert megőrjít ez a hülye kurva…
- Minek neveztél megint?! – akartam megpofozni, de kivédte sajnos… - Hát hogy lehet ilyet életed egykori szerelmével tenni? – nem akartam, hogy lássa, hogy már nehezen bírom ezt a kiabálást, eltoltam magamtól. Aztán lökdösődés, én a mellkasát ütöttem az ökleimmel, ő pedig meglökött és beleestem a kádba, de hirtelen ötlettől vezérelve megnyitottam a vizet és az arcába eresztettem. Szerintem ez egy jó ötlet volt, mert alig bírt magához térni. Na jó, nem volt az, mert utána felrántott a kádból (jelzem majdnem kiszakadt a karom) és hirtelen nekilökött a falnak, pontosan magával szembe.
- … és az szerinted hogy esik nekem, hogy fűvel-fával dugsz az orrom előtt, és el is meséled?
- Te nem ezt csinálod?! Jó, nem meséled el, de mással hencegsz!
- LIZ NE DUGJ VELE MERT ELMONDOTT MINDEN KURVÁNAK TEGNAP ESTE! HALLOD? NE LEGYÉL BUTA! – kiabált be valaki, bár igazából nem ismertem fel a hangját, és az sem segített, hogy Syn az izmos és formás testével hozzápréselt a falhoz. Felnéztem rá, ő kényszerített. Uralkodott rajtam. A csípője teljesen leszorított, bár valószínűleg meg sem tudtam volna mozdulni, úgy elvesztem a gondolataimban. A gondolataimban, Synről. Még talán az idő is megállt. Hihetetlen érzés volt, ahogy nagyképűen vigyorogva nézett le a szemeimbe, belenézett a lelkembe szinte… Aztán észhez tértem és jól beletérdeltem. Eltaláltam.
- HOGY ROHADNÁL MEG TE…
- Azt hiszed, hogy bármit megtehetsz? Persze, azt csinálsz velem, amit akarsz, aztán jól kiröhögsz, mert te vagy Synyster Gates…
- Ez kurvára fáj…
- … és csodálatosan gitározol…
- … hagyjál már…
- … és mindenki oda van érted! – össze volt görnyedve, így könnyebben arrébb tudtam lökni. Olyan jól esett…
- Oké, ezt most befejezted. Mi a faszom ütött beléd? Még a legnemesebb pontomat is bántani kell?! – lépett elém felháborodva, majd a kezeimet leszorítva újra a falhoz préselt. Figyeltem, ahogy a vízcseppek a hajszálain mozgolódtak. Beletúrtam volna.
- Te annyira menő vagy. Te egy igazi gitár-isten vagy. Tökéletes a hajad, az arcod, a tested… Csak azt nem tudják, belül milyen vagy. – érdeklődve figyelt, meglepte, hogy nyugodtan beszélek hozzá. Itta a szavaimat.
- Milyen vagyok belül? – suttogta szinte a számba.
- Azt csak én tudom. Még a hideg is kiráz, látod? Emlékszel még, mikor igazán szere…
Megcsókolt. Lágyan, aztán hirtelen váltott vad tempóra. Valami hihetetlen érzés fogott el… Mint amikor a kezedbe kapod azt a dolgot, amiért annyit epedeztél… A kezei bejárták az egész testem, én pedig beletúrtam a hajába. Pont, ahogy elképzeltem.
Annyira hiányzott ez már. Mind a kettőnknek. Bár egyikőnk se merte bevallani még magának sem… de én most rájöttem. A fellegekben jártam.
Hirtelen lekerült rólam minden ruha, természetesen rajta sem volt már, és a még mindig folyó víz alá álltunk. Még mindig mennyország. Libabőrös lettem, ahogy a nyakamat csókolgatta, ahogy a kezei a testemet fogva tartották, ahogy a szemembe nézett… Mind a ketten kábák voltunk egymástól. Ez egy hihetetlen kapcsolat közöttünk…
Hiába lett ránk zárva az ajtó, azt hiszem nem jövünk ki egyhamar. Az már senkit sem érdekelt, hogy valaki még mindig hallgatózik…

*

Késő estére járhatott, mikor leamortizálva, teljesen kifáradva kimásztam Syn szobájából. A többiek nagy része még mindig a nappaliban üldögélt és ivott. Hála az égnek Zackyt nem láttam…
- Azt hiszem megérte bezárni titeket.
- Nagyon fáj a karom, a csuklóm, a hátam, a többit nem is sorolom, Synről meg ne is beszéljünk, drága Rev…
- De azért jól tudott teljesíteni, remélem…
- Hah, afelől semmi kétség…
Idejét éreztem, hogy haza induljak. Az ajtó előtt viszont belebotlottam Lenába, a lépcsőn ült és cigizett.
- Szívesen.
- Lena, ez még rosszabbul is elsülhetett volna…
- Ugyan, Liz, te sem gondolod komolyan. Mind tudtuk mi lesz a vége. És ez kellett is nektek, nem? Dehogynem. Szóval hagyjál, szia.
- Most mit vársz? Hogy megköszönjem? Miért vagy velem ilyen? Hát olyan kedvesen érdeklődöm irántad, te meg úgy csinálsz, mintha…
- … mintha nem akarnám, hogy Sidnél köss ki.
- MICSODA.
- Hát te kérted el a… mi van.
- Nem is beszélgettünk mostanában, Sidről meg pláne. Hogy jön ő a képbe?
- Hát de nem… mindegy.
- Mi van vele egyébként? Tudsz róla valamit?
- Hagyj. Békén.
- … úgy beszélnék vele, legalább a számát megadhatnád!
- Szerintem most húzz el innen, de úgy nagyon gyorsan.
Ajjaj, ez elég furcsa volt, biztosan beszedett valamit. Meg biztosan megviseli ez a Sides dolog. Kíváncsi vagyok, mi lett Siddel. Azóta még szóba sem hoztam Lena előtt, ez az első alkalom.
Hazaballagtam, miközben néha hátrapillantottam Lenara, aki feltűnően elfordult, majd elnyomta a cigijét és jól becsapta maga mögött az ajtót.

*

Reggel teljesen kipihenten ébredtem, bár egy-két testrészem azért sajgott, de nem érdekelt… Megijedtem, mikor belém hasított a tudat, hogy tegnap a fürdőszobában, Syn és én… gőzöm sincs mi lesz ebből a helyzetből.
Leballagtam a konyhába, készítettem egy jó erős kávét, majd eszembe jutott, hogy fel kellene hívni a szüleimet. Szívesen meglátogatnám őket…
Boldogan tettem le a telefont, mindenki jól van, hiányzom nekik, nemsokára találkozunk. Remélem tényleg nemsokára.
Már dél körül járt az idő, mikor eszembe jutott, hogy ma este valami Haner-buli lesz, amire ki kell öltözni, és szépnek kell lenni, és este kilencre kell menni és ünnepelni kell… Gyorsan átnéztem a szekrényem, ami igaz, hogy tele volt rengeteg oda való ruhával, de nekem most új kell. Egy olyan, amitől mindenkinek leesik az álla. Főleg Brian álla. Haha.
Gyorsan felhívtam Ravent, hogy jöjjön már el velem vásárolni, meg közben meséljen, hogy mi a helyzet, egy óra múlva találkoztunk is. Ők most együtt vannak Revvel, és Rav arca most pont olyan, mint amilyennek nagyon-nagyon régen láttam. Kisimult, mosolygós, szinte ragyog. Hát ha Rev teszi őt ilyenné, akkor tegye még sokáig…  Nem is olyan sokára már a kezemben fogtam az eddigi legszexibb ruhámat. Ma este kilenc. Késni fogok fél órát. Ma este fél tíz.
Miután hazavittem Ravent, úgy döntöttem, meginvitálom Zackyt egy kávéra. Természetesen ráért, a gitárosboltban találtam meg. Egy puszit nyomott az arcomra köszönésképp, majd csak simán, egymás mellett sétáltunk a legközelebbi kávézóig.
- Na és milyen az új kiszemelted?
- A micsodám?
- Hát gitárod. Nyilván azt néztél magadnak a boltban.
- Jaaa, hogy ja. Hát… elég menő. De majd meglátod. Fel van szerelve mindenféle… - jó, ennyire nem értek a gitárokhoz, de hadd mondja. Nagyon sokat beszélt a gitárokról.
- Nézd, kb a felét értem annak, amit mondasz. De rátérek a lényegre. Én nagyon jól éreztem magam veled…
- Én is veled…
- De tudom, hogy Feyáért vagy oda.
- Te pedig Synért.
- MICSODA.
- Jaj Liz, nyilvánvaló, a szexuális életünk fantasztikus, de a szíved nem értem dobog.
- Milyen romantikusan fejezed ki magad.
- De nem így van? És az igazság az, hogy… akármennyire is nagyon bejössz, és jó veled, úgy érzem, mi nem illünk össze. Lélekben, tudod. De szeretlek amúgy.
- Én is szeretlek! De Zacky… én nem vagyok szerelmes beléd.
- Én sem beléd. Remélem nem törtem össze a szíved vagy ilyesmi…
- Nem. Remélem én sem a tiéd…
- Nem.
- Adj egy cigit gyorsan.
Hát erre nem is tudom, mit mondjak. Nem úgy alakult a beszélgetés, ahogy vártam, de a lehető legjobban jött ki. Felnevettünk. Tényleg szerettem Zackyt, de ő csak egy barát, aki egy lányért epedezik, titokban. Nekem meg úgy néz ki bejött a képbe Syn…
Elköszönésnél a fenekembe markolt és egy csókkal váltunk el.

*

- Halóóóó, remélem kész vagy, mert nyitva volt az ajtó és bejöttem, hogy mehessünk Syn partijára, vagy az apukája partijára, vagy tök mindegy, bulizzunk! – hallottam meg Raven hangját a nappaliból. Kilenc múlt hét perccel, épp elkészültem a sminkemmel, és már fel is voltam öltözve.
- Megyek drágám, addig szolgáld ki magad! Találsz vodkát a hűtőben.
Indulás előtt a teli üvegből csak félig teli lett.

Ez a bizonyos parti valami fura helyen volt, még jó, hogy kocsival mentünk. Vagyis nem olyan jó, mert összefuthattunk volna a rendőrökkel így ittasan, de nem történt semmi baj, szóval a meghívóinkkal szépen betipegtünk jókedvűen a hatttalmas buliba.
Elég láma buli volt.
Valószínűleg Mr. Haner, Syn apja köszöntött minket, azt hiszem egyszer már láttam őt, de kiköpött olyan, mint amilyen Syn lesz később. Gondolom. Mr. Haner nem tudta levenni a szemét a dekoltázsomról, Raven ott hagyott, majd egészen addig a melleimhez beszélt, amíg Syn oldalba nem lökte az apukáját.
- Menj már inni, apa! Tök részeg vagy. Szia Liz, örülök, hogy eljöttél. – kezet csókolt. Syn. Nekem. Smokingban volt.
- Én… köszönöm a meghívást…
- Rendkívül csinos vagy ma. Egy italt esetleg?
És így telt az egész este. Hazudok… nagyjából éjfélkor megint megtalált PapaGates, mindenáron egy búcsúcsókot szeretett volna tőlem (ugyanis Liz volt a felesége, akitől elvált), de nem voltam elég részeg hozzá. Hála Freyának. Nem tudom mi ütött belé, de akárhányszor inni mentem, jött, és elbeszélgette az időt, de úgy, hogy nem tudtam inni sem tőle. Igazából nem érdekelt a hablatya. Olyan furcsa volt, olyan feszült, mint aki tele van titkokkal. Sosem fogom őt jobban megismerni.
Éjjel kettőkor Syn átváltozott úriemberből vadállattá a hálószobámban.

*

- Hogy MICSODAAA… de én nem vagyok ügyvéd! Hát honnan tudjam… minek? Hogy került oda? Jaj, már megint a Pete-ügy? Jó, várj, felébredek.
Ó, igen. Matt telefonált, Freya a rendőrségen ül, valaki felnyomta. Van egy tippem, bár Matt nem árulta el. És most tőlem várnak segítséget ügyvéd-ügyben… csak a szüleim ügyvédek. Hm, nekem is jelentkeznem kell lassan az egyetemre, lejár az egy szabad évem vagy mi.
- Syn, ébredj, Freyat lecsukták.
- Hol izgat ez engem…
- Hát gondoltam, mivel megdugtad egyszer, talán érdekel…
- MI VAN.
- Tudok róla, ne aggódj. Nem sikerült elhitetni velem. JÓ OKÉ BEFEJEZTEM NEM HOZOM FEL TÖBBET csak ne nézz így, mert így nem vagy olyan szép. Köszönöm.
Kimentem a teraszra egy bögre kávéval, természetesen egy hosszúra elnyúlt reggeli csók után (nagyjából dél múlt fél órával), és visszahívtam Mattet, hogy mondjon el mindent, amit tud.
- Jó, kerítek egy jó ügyvédet. Igen, már van is ötletem. Jó, sietek!!! Hát nyugodj már meg, mit izgulsz ennyire?
Az a bizonyos ötlet az egykori barátom. Hihetetlen tehetséges a szakmájában, rendkívül okos, udvarias is, és ez mellett eléggé sármos. Amolyan tökéletes-öltönyös-pasi. Mikor hazaállítottam vele, a szüleimet meggyőzte a tökéletes fogsorával a tökéletes férj-jelöltségről. Meglepően sokáig, egy évig együtt voltunk, de sajnos tovább nem működött a dolog és nem is sajnos.
- Howard, szia, rég hallottam felőled! Hogy vagy?
- Elizabeth! Öröm hallani! Minden a legnagyobb rendben, remélem veled is szintúgy.
- Természetesen. Howard, a segítséged szeretném kérni egy kedves barátom ügyében. Nem jársz esetleg Huntington Beach felé? Szívesen meginnék egy kávét veled.
- Los Angelesben töltöm a hetemet, amolyan megbeszélések folynak, de a nap nagyrészében ráérek. Ha tudok, segítek nektek szívesen, mikor gondoltad, hogy találkozzunk?
- Amikor neked megfelel. Lehetőleg hamar, ha nem probléma!
- Dehogy, megértem. Ma délután négy órakor? A helyet te mondod meg!
- Tökéletes. A címet sms-ben küldöm!
- Nagyszerű. Liz, örülök, hogy hívtál.
- Én is örülök, Howard. Akkor négykor!
Jaj, egészen máshogy beszélek vele, mint normál esetben. Fel kell készülnöm négyre, elő kell szednem a legjobb formám… De nem is tudom, miért teszem. Talán Matt miatt. Freyaval mi annyira nem is vagyunk jóban… Igazából valószínűleg csak nagyon kedves vagyok.


*

- Istenem, de régen láttalak! – öleltem meg Mr. Howard K. Sternt udvariasan a kávéházban. Igen jó barátságban maradtunk.
- Elizabeth, igazán jól nézel ki! Csak úgy ragyogsz. Gyere, foglalj helyet. Már kértem neked egy cappucinot, ahogy régen…
- Milyen figyelmes. Köszönöm!
És ott bájcsevegtünk, ő kifogástalan öltönyben, én pedig az egyik méregdrága elegáns ruhámban. Jól éreztem magam ilyen öltözetben.
Howard volt az a férfi, aki az igazi amerikai példa a tökéletes családapára. Jól menő karrier, hírnév, sárm, meglehetősen nagy vagyon, aztán egy kissé butább feleség, majd gyerekek. Tökéletes gyerekek. Howard most szebben nézett ki, mint valaha. Először a kezét vettem figyelembe, ritka az ilyen ápolt férfi kéz. Aztán a haja. Dús, barna és csak úgy csillog a napfényben. Minden hajszál a helyén. Az arcbőre meg… valószínűleg több évtized múlva is ilyen gyönyörű bőre lesz, tudom, hogy mindig gondosan ápolta. Aztán ahogy elmosolyodott, és kivillantak a fogai…
- Liz, előbb magadról mesélj. Milyen az életed itt? Emlékszem, mikor átköltöztél ide, nem is szóltál szinte senkinek. Ez nem érintett túl jól…
- Igen, sajnálom is. Talán tényleg szólnom kellett volna. De minél előbb el akartam jönni…
- Menekültél?
- Inkább megvalósítottam egy álmot.
- Milyenek a barátaid? Vannak, ugye? Bár sosem esett nehezedre ismerkedni, tudom… És hol laksz? Remélem a szüleidet rendesen látogatod!
- Igen, természetesen. Egy gyönyörű házban lakom, később szívesen meg is mutatom majd… Mesélj te. Legutóbb azt hallottam, gyűrű került a kezedre… eljegyezted az egyik középiskolai osztálytársunkat. Jaj, nem jut eszembe a neve…
- Patricia.
- Oh, igen. Mikor lesz az esküvő?
- Valószínűleg azt nem hallottad, hogy szakítottunk is. Szóval se gyűrű, se barátnő…
- De nem tűnsz miatta szomorúnak, ez jó.
A bájcsevej után áttértünk Freya ügyére. Kénytelen voltam neki elmondani az igazat, bár rettegtem attól, hogy mit hisz, milyenek az én barátaim… Próbáltam is célozgatni rá, hogy Freya nem is annyira az.
Syn eközben kétszer is hívott, de kinyomtam, remélem nem gyújtotta fel a házat vagy ilyesmi. Szerintem azért ég, mert tudja, hogy kivel találkozom. Nem baj.

Howard vállalta az ügyet, újabb találkozót beszéltünk meg, aztán mennie kell vissza LA-be. Megköszöntem az italt, kedvesen megöleltük egymást, és mindketten távoztunk két ellenkező irányba.

65. rész - I don't care - Lena Holden.


posted by Egy reggeltől betépett álommanó

No comments

Matt lakásán ébredtem. Volt olyan ’kedves’, hogy az egész taxival megtett utat végig kiabálta, hogy nem mehetek ilyen állapotban egyedül haza. A saját házamba, a hajómba. Kisétáltam a konyhába, ahol Matt épp fekvőtámaszokat csinált félmeztelenül. Amint meglátott elindult felém.
- Ne, csináld még! – Nevettem.
- Kérsz kávét?
- Aha.
Megvizsgáltam a székben ülve a lakását. Meglehetősen tiszta volt és igényes, persze nem olyan amerikai pszichós, mint Syn szobája.
- Hány óra van? És miért nincs órád a falon?
- 11 körül lehet és van egy a fürdőben.
- A fürdőben… - ismételtem.
Újra keresztülnéztem a nappaliján, amikor megcsillant valami ezüstös dolog a kanapén. Egy párna alól lógott ki. Odaszaladtam és a kezembe kaptam.
- Matt miért van egy bilincs a lakásodban? Ez rendes, igazi? Tök nehéz.
Ráraktam az asztalra a kávém mellé és tovább röhögtünk.
- El sem hinnéd, mennyire feldobja a dolgokat. Ja, várj, gondolom Siddel azért nem csináltátok, mert ő már egészen hozzászokott a börtönben.
Pillanatnyi hatásszünet, belekortyolok a kávémba, ő is a sajátjába.
- Bocs, ez még korai.
- Csak nyugodtan. Túl vagyok rajta, nem érdekel, leszarom.
- Szerintem meg, nem akarsz róla beszélni? Nem csinálhatsz úgy mintha semmi sem történt volna.
- Dehogyisnem. És most fogom magam, megköszönöm a kávéd és már itt sem vagyok.
A sírás környékén voltam. Természetesen. Megmarkoltam a táskámat és az ajtó felé vettem az irányt amikor éreztem a csuklómon a bilincs kattanását.
- Nélkülem nem mész sehová.
Szembefordultam a nagy testével, majd felnéztem az arcára és ő mosolygott, aztán egy könnyed mozdulattal eldobta a kulcsot a háta mögé. Ez akár szép pillanat is lehetett volna, egy igazi lélegzetelállító, de én megrántottam a karom két káromkodásom között, ami csak rontott a helyzetemen. Még jobban rászorult a kezemre a bilincs.
- Most jobban utállak, mint Sidet.
- Ennek örülök. – Majd elindult a hálószobája irányába, én pedig kénytelen voltam őt követni.
- Jó, de ígérd meg, hogy utána elengedsz. – Mondtam unott hangon, készen egy gyors menetre.
- Költözz hozzám!
- Jaj, várj had nevessem ki magam. Hűűű. Matt, ó Mattie. Nem, neeeheeeem, a-a, biztos, hogy nem. NEM. NEM. NEM. Neeeeeem dehogyis.
- Megfelelt volna egy nem is, de köszönöm. Szóval mikor cuccolsz át hozzám?
- Matt az egyetlen értékes dolog az életemben a hajóm.
- Csak képzeld el tök jól ellenénk. Elhajtanám reggelente a pasijaidat, nézhetnéd ahogyan fekvőtámaszozom. De most komolyan. Ez nem a te döntésed, hanem az enyém. Szükséged van valakire, és az most én vagyok.
- Költözz te hozzám!
- Nem.
- Utálom az ellentmondást nem tűrő hangod, és azt is, hogy azt hiszed, te jobban tudsz mindent, és azt is, ahogyan mindent az irányításod alatt tartasz és, hogy bármi gondja van valakinek hozzád fordul, mert te egy erős magabiztos pont vagy, aki nem hagyja, hogy Syn egy kurvával dugjon vagy, hogy Jimmy túl sokat igyon, és azt is utálom benned, hogy sosem panaszkodsz és ha kell egy kortyot sem iszol, csakhogy vigyázni tudj ezekre a balfaszokra és miért jöttél velem New Yorkba? És most miért nem vágsz a szavamba? Utálom, amiért ilyen nyugodtan nézel rám mosolyogva és azt is, hogy szükségem van rád és még mindig itt vagy mellettem mikor más már nem.
A szívem kalapált, hevesen vettem a levegőt és bámultam az utálatos arcába.
- Heey drágám, megjöttem! – Szólt kintről a női hang és némi kulcscsörömpölés. – Ja, hogy nyitva van.
Ránéztem Mattre ő meg a plafonra. Mi történik most pontosan ?
- Ugye hiányoztam??  - Törte ránk az ajtót… Freya.
Ránk nézett, arcáról tisztán le lehetett olvasni a meglepettséget, majd a hitetlenkedést, aztán a dühöt és a dühöt, ami egyre közelebb jött felém és megmarkolta a hajamat, ami rám rántotta Mattet.
- Ez nem az aminek látszik ! Ez csak poén, én ez nem az. – Tiltakozott Matt.
- Ja, ezért nincs rajtad póló. Hogy is gondoltam, hogy kibírod szex nélkül és én hülye még ajándékot is hoztam neked, és baszdmeg ezzel a ribanccal pont vele. Lena te egy fertő vagy, egy betegség ami rátelepszik az emberekre és mindenki próbál tőled megszabadulni de nem tudunk !!  TAKARODJ VISSZA NEW YORKBA AZZAL A SZERENCSÉTLEN PASIDDAL EGYÜTT ! Te meg seggfejkém, a cuccomat Ravenékhez hozd. Remélem Lena téged is jól átbasz, mint itt mindenkit. Sok boldogságot!
Becsapta maga után az ajtót, a szavai visszhangoztak a fejemben, mozdulni akartam de nem tudtam Matt miatt.
- Nincs kedvem beszélni róla.
Hátradőlt az ágyon s ezzel magával rántott engem is. Nem állhattam szó nélkül.
- Azért vicces volt, láttad a szemöldökét, hogy rángatózott?! Amúgy meg… Itt lakik? Ti komolyan együtt voltatok, vagytok? Ahh fáj a hajaaaaaaam, ribanc.
- Hát… Látod. Most már biztosan nem vagyunk együtt. Figyelj Lena ez fontos, ha valaha is megakarnám növeszteni a hajam, öljetek meg! Komolyan mondom. – Visszahunyta a szemét.
- Nem akarom megzavarni a meditálásodat Matt, de nagyon kell pisilni, szóval kinyitnád ezt a szart ?
*

Rendeltem 3 pizzát, két kínait, szerencse sütiket és sört. Nem is tudtam, hogy azt is szállítanak házhoz. Talán egy hete a kaja a legnagyobb társaságom. Sid arcképével kelek, fekszem. Gondolok rá egyfolytában. Gyönyörűen-tiszta gyűlölettel. A ruháit odaadtam a halászoknak a kikötőben, a gitárjait beledobáltam az óceánba, a tőle kapott verseket, dalokat elégettem. Azt hiszem nemsokára képes leszek emberek közé menni. Azt is elterveztem, hogy kinyitom a Kiscsillagot! Szinte már el is felejtettem, hogy tulajdonosa vagyok egy édességboltnak. Igen, mint látod próbálom terelni a gondolataimat. Sidről is és Mattről is. Elég furcsa volt eljönni tőle, aztán megígérni, hogy vissza megyek, de mégsem tettem. És azóta nem keresett…
A futár srác után pár perccel érkezett egy váratlan vendégem: Syn.
- Te vagy a legbátrabb a csapatból? Téged küldtek érdeklődni, hogy megöltem-e már magam?
- Azt mondta Rev hozzam el a cuccát, ami itt maradt és hoztam párat ami Sidé.
- Brian Haner én szexelni akarok veled! – Letettem a kezemből a pizzát és elindultam felé.
- Nagyon hízelgő, de sietnem kell, mert apámnak segítek helyszínt keresni a partijának, és valljuk be te is láttál már szebb napokat. Eljöhetsz, ha akarsz. – Hadarta gyorsan.
- Lesz kaja?
- Lesz, és kiöltözős a buli szóval vegyél fel valami szépet. Tudod valami ruhát, mondjuk zöldet az megy a szemedhez.
- SYN FELTUDOK SZÉPEN ÖLTÖZNI !
- Holnap után 9re gyere, még nem tudom hová majd írok.
- Nem kell Rev cucca?
- Mindegy.
Miután elviharzott arra az elhatározásra jutottam, hogy muszáj magamból emberilényt varázsolni, el kell hagynom a komfortzónámat és meglátogatnom Revet. És a többieket… Belenéztem a tükörbe majd gyászoltam a valaha volt arcom és neki kezdtem a festésnek mázolásnak. Összeszedtem Jimmy ruháit, de közben rá kellett jönnöm, hogy a felét kidobáltam, mert azt hittem, hogy a Sidé.
Liz hívott… Először kinyomtam aztán visszahívtam, de leraktam, végül megint ő hívott. Fő a határozottság.
- Hogy vagy? – Kérdezte részvéttel a hangjában.
- Már alig várom a holnapi nagyszabású Haner-partit. – Nyögtem ki hirtelen.
- Azt fogjuk megünnepelni, hogy elvált a harmadik feleségétől!
- Hurrá, erre inni fogok! – Még a hangom is egészen elváltozott.
- Syn mondta, hogy nem vagy túl jól. Én szívesen átmegyek hozzád, ha beszélgetni akarsz vagy valami. A háttérből valami ordítást hallottam.
- KUSSOLJATOK MÁR TELEFONÁLOK CSINÁLJATOK MAGATOKNAK PALACSINTÁT !! Jaj, bocsi csak tegnap iszogattunk kicsit nálam – nevetgél – és hát, inkább nem mondok semmit. Vicces volt, meg huncut. Szóval, hogy bírod? Bepasizunk holnap?
- Azt hiszem egy ideig jobb egyedül.
- Persze, amúgy tudsz valamit Sidről? Meg… Mondjuk valami elérhetőséget, mert hívtam, de idegen vette fel…
Próbáltam ignorálni a tényt, hogy hívta. Az én Sidemet.
- Nem.
- Figyelj már. Akkor ti most váltok Siddel?
- AKKOR GONDOLTÁL VOLNA ERRE AMIKOR A SZÁDBA VOLT A FARKA!

*
Csak másnap vittem át Jimmy ruháit.
Kopogtam, benyitottam egy kis hatásszünet, mindenki arcán a meglepettség majd ’Heey üdv újra a Földön’ kiáltás.
Rev a kanapé egyik felében, Syn az asztalon Johnny pedig a földön ült.
- Ne, ne álljatok fel, felesleges. Jimmy itt vannak a ruháid.. Vagyis a ruháid egy része. Kértek sört?
Hoztam! Meg kínai kaját is és füvet.
- Egy istennő vagy!!!
- A FÖLD LÁVA ÉS JOHNNY MEEGÉÉÉGETT! – Kiabálta felém röhögve Rev.
Raven előbújt a konyhából és meg sem állt Rev karjaiig. Átölelték egymást, aranyos csókot váltottak és vettek egy-egy sört. Hmm, ez új. Vagyis régi, újra forog a régi lemez. Liz lépett ki a fürdőből aki öleléssel üdvözölt és azt mondta meséljek el mindent. Úgy tett mintha nem is telefonált volna, mintha meg sem történt volna. Lehet, hogy nem is beszéltünk?
- Nem nagyon tudom mit kellene mesélnem.
- ARRA KÍVÁNCSI HOL VAN SID! – Kiabálta Syn.
- Befognád végre? Már nagyon elegem van belőled!
- Szivi, amíg az én házamban vagy kénytelen vagy elviselni engem is!
- Nem is a te házad!
- A tied biztosan nem, mert akkor nem itt lógnál egésznap és nem ezt a pizzát ennéd!
- Annyira bunkó vagy, undorodom tőled!
- Annyira bunkó vagy, undorodom tőled! – Utánozta Syn vékony nőies hangon kissé affektálva.
- Nem is így beszélek!
- Nem is így beszélek!
A srácok láthatóan élvezték az előadást és nem akarták őket félbeszakítani így én is csendben maradtam. Syn nem bírt nyugton ülni az asztalon felállt és sörrel a kezében közeledett Lizhez akit ez egyre jobban tüzelt. Olyan volt, mint amikor a 7évesek udvarolnak egymásnak, meghúzgálják egymás haját aztán elfutnak. Csak ez most egy felnőtt változat, tele szenvedéllyel és ki nem mondott érzésekkel. Sokkal viccesebb.
- Ez megy minden áldott nap. – Szólalt meg Johnny.
Miután elcsendesedtek elmondtam nekik, hogy kinyitom a boltot aztán tovább terelődött a téma a nagy ’Haner-partira’, nekem meg támadt egy ötletem amit oda is súgta Revnek.
- Liz, kihoznád a fogkefémet a fürdőből? Kérlek! – Adtam ki az utasítást.
- Milyen színű? – Kiabálta bentről Liz.
- Lila, de szerintem inkább a szekrénybe raktam hátulra! – Rámosolyogtam Jimmyre, aki nagy lendülettel felállt, megragadta Synt, betuszkolta a fürdőszobába és rázárta az ajtót. Pontosabban rájuk.
- Ez egy nagyon szar vicc gyerekek! KINYÍRLAK TITEKET!
- Srácok nehogy kiengedjétek őket! Csak is szex után.
Jobbnak láttam ha elhagyom a helyszínt és veszek pár új ruhát magamnak.


*

Kilenc után félórával ott álltam a híres parti előtt, egy sor végén. Fogalmam sincs mi ez a hely, még a környéken sem voltam soha, de valószínűleg egy kanál többet ér itt az életemnél.
- A meghívóját legyen szíves.
- Umm, az a helyzet, hogy nincs, de közeli ismerősöm Mr. Haner.
- Igen, persze. A következőt!
- Várjanak! – Gyorsan szétnéztem és megláttam a cigiző Freyát az erkélyen. – Szólnának neki, ő ismer, kérem!
Szóltak, én meg vigyorogtam, első akadály le tudva már csak jól kell magam érezni. Ebben a szép ruhában.
- Freya megmondanád nekik, hogy engedjenek be?
Csak bámult rám.
- Még életemben nem láttam ezt a lányt, - azzal elfordult tőlem – ribanc.
Megmarkoltam a ruhámat és elindultam a parkoló felé hátha csak most jön meg valaki… Rágyújtottam, üldögéltem.
A következő dolog amire emlékszem az a kéz ami az arcomba csap.
- Végre!
- Ahh, már megint te? Mit keresek itt?
Csalódottan néztem körül Matt lakásában.
- Szívesen Lena. Nagyon örülök, hogy megköszönöd, hogy rád találtam a parkolóba és hazahoztalak, ÉN, és nem valami 60éves vénfaszi rabolt el, tényleg szívesen.
- Inkább raboltak volna el, legalább történt volna velem valami.
- Vettél be valamit?
- Biztos, mert nem emlékszem semmire, illetve, hogy miért vagyok itt, de az a RIBANC FREYA ÉN MEGFOJTOM. Nééééézd milyen szép ruhát vettem, gyönyörűen festek benne és én táncolni akartam, ANNYIRA MÉRGES VAGYOK.
- De miért nem jöttél be a partira?
- Oh, tudod. Elálmosodtam, a parkolóban jobban éreztem magam. AZÉRT, MERT AZ A KURVA AZT MONDTA, HOGY…
Megfogta a kezem, a nappali közepére vezetett és felvettük a lassúzó pozíciót.
- Táncoljunk.
- De nincs zene. Jaj, ne már.
Olyanok voltunk, mint a két főszereplő valami gagyi romantikus filmben, akikről már az elején tudod, hogy össze fognak jönni, de folyton baromságokat csinálnak és elkerülik egymást. Nevetséges volt, de valahogy nem érdekelt. Táncoltam a szép ruhámban, amit én vettem. Csak dülöngéltünk jobbra-balra hol jobban, hol kevésbé kapaszkodtam izmaiba, mint az izgatott kamaszok az első báljukon.
Reggel úgy váltunk el, hogy elugrok pár ruhámért a hajómhoz aztán ott leszek nála pár napot. Megígérte nekem, hogy olyan lesz, mint egy kirándulás.
Épp a kedvenc pistols-os pólómat raktam be a táskámba, amikor valaki dörömbölni kezdett az ajtómon.
-  Megyek már! FREYA? Haha, na neeem.
Visszaakartam csukni az ajtót de ő nem hagyta és azonnal beszélni kezdett. Nem is értettem mit.
- Be kell engedned! Vészhelyzet van, tudod, hogy téged kérnélek utoljára de a picsába is segítened kell.
Lihegett, izzadt, egyszerűen lenyűgözött mennyire szét van esve.
- Pete! Pete miatt van, megint keres a rendőrség azt mondták beszélni akarnak velem már megint de én nem mentem, már a szüleimet is hívták és tudom, hogy baj van. A kurvaéletbe, tudom, hogy utálsz én is téged. De ha most segítesz nekem eltűnök az életedből örökre. Csak pár napig akarom itt meghúzni magam aztán elmegyek innen. Meglesz a pénzem meg minden. Oké? Figyelsz?
Próbáltam ijedtnek tűnni.
- Persze, maradhatsz. Nyugodj meg csinálok teát.
- Hol van itt a wc?
- Ott, arra.
Bement, felkaptam táskám és kimentem a hajóból. Mélylevegőt vettem, elszámoltam tízig. Biztos vagyok ebben? Biztos. Elővettem a telefonom és tárcsáztam. Azt a számot amit kiskorunk óta belénk neveltek a szüleink. Ha bármi baj van hívd azt, ők majd segítenek neked. Ha egy idegen tör be hozzád, ha olyat tudsz amit nem kellene…
- Rendőrség? Igen, be szeretnék jelenteni valamit.



írta Cookie.